Témánk a rég áhított gyöngyhorgolás volt. Csupa sete-suta, amúgy kreatív és igazán ügyesnek mondható gyöngykedvelő kis csapatot alkottunk tegnap. Úgy, mint "vak vezet világtalant" (Marika után szabadon), tele akarattal, igyekezettel. Egy óriási szerencsénk volt, na jó kettő: az egyik, hogy Juci kész volt segítségünkre lenni, de a technika megtréfált bennünket, a másik, hogy
Ili kiválóan felkészült volt és laza módszerességgel elvezetett minket az AHA-élményig. Én csuda hálás vagyok ezért, mert sejtettem, hogy valaminek kattanni kell az agyban és attól pillanattól kezdve megy, mint a karikacsapás.
Így is lett, íme az első horgolásom:
Vannak hibái és apró gyönggyel még sokat kell gyakorolnom, de nagyon boldog vagyok, hogy megértettem a technikát. Csodákat lehet vele művelni már látom.
ILI! Nagyon köszönöm Neked!
Az a néhány óra, amit együtt töltöttünk nagyon vidám és mozgalmas volt. Talán még nem nevettünk ennyit együtt, mint most, ami vagy magától jött, vagy kínunkban, vagy mert ez volt a levegőben. A gyerkőcök is velünk tartottak, igazából nem is tudnék számot vetni, hogy hány gyerektappancs huppogott a fejünk felett.
Nagyon klassz délután volt!
Marika, köszönjük a vendéglátást!!!
Néhány pillanatkép:
 |
| Első próbálkozások, még kevés kudarcélménnyel Marika és Kinga |
 |
| Már kissé elcsigázva Mariann és Zsófi |
 |
| Pedig igazán felkészültek voltunk Bea és Mariann |
 |
| Sziszi sem maradhatott ki a jóból!!! |
 |
| Ili, a profi, mindenki megmentője |
 |
| Bea a másik profi, csak jól titkolta |
