A Pécsi Gyöngyszemek újra együtt fűztek

Témánk a rég áhított gyöngyhorgolás volt. Csupa sete-suta, amúgy kreatív és igazán ügyesnek mondható gyöngykedvelő kis csapatot alkottunk tegnap. Úgy, mint "vak vezet világtalant" (Marika után szabadon), tele akarattal, igyekezettel. Egy óriási szerencsénk volt, na jó kettő: az egyik, hogy Juci kész volt segítségünkre lenni, de a technika megtréfált bennünket, a másik, hogy Ili kiválóan felkészült volt és laza módszerességgel elvezetett minket az AHA-élményig. Én csuda hálás vagyok ezért, mert sejtettem, hogy valaminek kattanni kell az agyban és attól pillanattól kezdve megy, mint a karikacsapás.

Így is lett, íme az első horgolásom:

Vannak hibái és apró gyönggyel még sokat kell gyakorolnom, de nagyon boldog vagyok, hogy megértettem a technikát. Csodákat lehet vele művelni már látom.

ILI! Nagyon köszönöm Neked!

Az a néhány óra, amit együtt töltöttünk nagyon vidám és mozgalmas volt. Talán még nem nevettünk ennyit együtt, mint most, ami vagy magától jött, vagy kínunkban, vagy mert ez volt a levegőben. A gyerkőcök is velünk tartottak, igazából nem is tudnék számot vetni, hogy hány gyerektappancs huppogott a fejünk felett.

Nagyon klassz délután volt! Marika, köszönjük a vendéglátást!!!

Néhány pillanatkép:

Első próbálkozások, még kevés kudarcélménnyel Marika és Kinga

Már kissé elcsigázva Mariann és Zsófi

Pedig igazán felkészültek voltunk Bea és Mariann

Sziszi sem maradhatott ki a jóból!!!

Ili, a profi, mindenki megmentője

Bea a másik profi, csak jól titkolta